Pont két hónapja jelent meg az új könyvünk, A kérdezés 50 árnyalata.
 
Fantasztikus időszak van mögöttem, hiszen a két hónap alatt közel 30 helyszínen több, mint 5000 embernek beszélhettem a profi értékesítők között szerzett tapasztalataimról. Az 1-1,5 órás előadások lényege mindig ez volt: a jó kérdezés nem technika, hanem attitűd. Mégpedig egy olyan attitűd, amiben azt kutatja az értékesítő, hogyan tudná a kölcsönösen legjobb megoldást elérni az ügyféllel együtt gondolkodva.

Mikor olvastál utoljára verset? J

És kortárs verset?

Néha érdemes.

Könyvesboltban nézelődünk, egyszer csak Ábel fiam egy Barbie-s nyomdakészletet dug az orrom alá: - Apa! Ilyet kéjek! - Ilyet nem veszünk, ez lányos! - vágom ki magam azonnal. Pár perc múlva egy Verdással rukkol elő: - Ez fiús? - Igen... - Akkoj megvesszük? Már tudom, ki lesz a következő, meggyőzésről szóló könyvem társszerzője... :D

- Mit akarsz Trójában? Te nem a királynőért jöttél...

- Mit akar minden ember... Csak én jobban!

Tegnap este újra néztem a Trója című filmet, és a fenti beszélgetés nagyon megragadott. Főleg, ahogy Brad Pitt színészi játéka tökéletesen érzékelteti Akhilleusz elszántságát. Azt az eltökéltséget, ami kiemelte őt a tömegből, és a leghíresebb görög harcossá tette.

Annál is inkább megérintett ez a gondolat, mert nyáron sok ügyfelemnél látom, hogy valahogy feledésbe merül a legfontosabb céljuk, már nem "akarják" azt annyira, mint tavasszal. Egy kis strand, sör, lángos vagy palacsinta, és máris szertefoszlik a nemrég még komoly (vagy annak tűnő) jövőkép.

Ezzel nem azt állítom, hogy sose pihenjünk, de azt igen, hogy nyaralás közben is lehet szórakoztatva tanító könyveket olvasni (vagy újraolvasni), és lehet új vagy régi üzleti kapcsolatokat építeni.

Persze nem muszáj, csak ha jobban akarod a céljaidat, mint az átlag...

Fontosnak tartom, hogy időnként elméletben is tegyük tisztába, mi az a hatékony csapatépítés, mire jó és mire nem. Különös tekintettel arra, hogy mennyivel hasznosabb egy profi módon felépített közösségfejlesztő program, mint az unatkozós, iszogatós, kényszeredetten vigyorgós, önkéntesen kötelező "csapatépítő" alkalmak.
Többek között erről tartottam előadást nemrégiben az Egészségügyi Szakdolgozók XLVII.

Tudjátok, hogy én elég erősen „értékesítési fókusszal” élem az életemet, de ezen még én is kicsit kiakadtam (persze csak miután egy jóízűt nevettem :) ).

Lelkész barátomat felhívta egy ismeretlen férfi:

-Hallo!
-Hallo, a lelkész urat keresem.
-Tessék parancsolni, én vagyok...

- Árajánlatot szeretnék kérni keresztelésre…

Kellett ez nekem?

Egyik kedves új olvasónk, egy debreceni fiatalasszony lassan fél éve kerülgeti, győzködi, nyúzza a férjét, hogy legalább egy kicsit segítsen neki a hálózatépítésben. Múlt héten került kezébe a Kellett ez nekem? könyv, gyorsan elolvasta, majd odaadta a férjének ezzel a szöveggel: "Csak még ezt az egyet olvasd el, utána nem macerállak."
A srác is pár óra alatt átfutotta könyvet, azóta pedig aktívabb üzletépítő, mint az asszonyka... :)

Nézőpont kérdése…
 
Tréninghelyszínt nézegetünk egy ügyfelemmel. A birtokon, ahol sétálunk, van egy lovarda is. Egyszer csak halljuk, hogy az öreg lovász kiabál (mint később kiderült, a tanonc gyereknek):
- Fiam, nehogy mán haraguggyá a lóra! Te űtet tanítod be, ű meg tégedet!
 
Nekem meg erről az jutott eszembe, milyen sok értékesítőt ismerek, aki szinte haragszik az ügyfelére, mert nem vásárol tőle. Pedig úgy is fel lehetne fogni, hogy az ügyfél ilyenkor tanít minket valamire: nem jól választunk vevőjelöltet, nem jól mutatjuk be magunkat, nem jól kérdezünk stb.
Pont azokra a hibákra hívja fel így a figyelmet, amikre lépésről-lépésre megoldási javaslatokat adok az új kártyacsomagban.
Hogy milyen szülők vannak???
 
A minap egy régi ügyfelem azzal hívott fel, hogy engem adna ajándékba a 18 éves lányának a születésnapjára! Hát nem kicsit kerekedtek a szemeim… Sőt, azzal folytatta, hogy a lány pasija is benne lenne a dologban…
Egy kis gondolkodás után beadtam a derekam, és nem is bántam meg. A hatvan percre tervezett randi közel kétórás lett, annyira belemelegedtünk!
Meg kell mondjam, kifejezetten jól éreztem magam velük! Ritkán találkozok ennyire kreatív, talpraesett, céltudatos fiatalokkal. Még húsz évesek sincsenek, de már intenzíven, az iskolai kereteken túl is tanulnak nyelvet és marketinget, mert szeretnének majd külföldön élni, sőt vállalkozást működtetni.
És, hogy mit csináltunk abban a két órában?

Oldalak